diveworld blog A delfineknek is van sötét oldala akár hiszed, akár nem

A delfineknek is van sötét oldala akár hiszed, akár nem

A delfineket mindenki úgy ismeri, mint a legokosabb és legcukibb emlősök, pedig nem árt tudni, hogy létezik egy kevésbé barátságos oldaluk is.

A delfinekről a legtöbb embernek Flipper, Winter, Hope avagy a legismertebb faj, a palackorrú delfinek jutnak eszébe.  Az elmúlt évtizedekben számos kutatás bizonyította magas intelligenciájukat, sőt agyuk térfogata meghaladja a miénket is. Néhány kutató szerint intelligenciájuk vetekszik a miénkkel. Fogságban tartott palackorrú delfinekkel megtanultattak számítógép által generált füttyjeleket, melyeket kiválóan képesek voltak utánozni, és évtizedekkel később is pontosan emlékeztek rá. Ezeket a hangjel kombinációkat később különböző tárgyakhoz társították, mint a labda, karika vagy frizbi. A delfinek hamar összekapcsolták a hangot a tárgyakkal, így bővült a „szókincsük”. A vadon élő egyedek egymás beazonosítására egyedi füttykombinációkat használnak, ezt névnek is tekinthetjük.  Egy delfin családon belül ugyanúgy használják ezt, mint mi emberek.

A delfineknek a memóriájuk is kiváló. Ezt azzal bizonyították, hogy fogságba került példányoknak vadonélő társaik hangját játszották le. A hangfelvételről sok évvel később is képesek voltak társukat beazonosítani.

Egy 2001-es kutatás szerint 2 palackorrú delfin átment a „tükörteszten”. A kísérlet során a kutatók a delfinek testére különböző alakzatokat festettek, majd az akvárium mellett egy tükröt helyeztek el. Ezután az állatok odaúsztak és a testükre rajzolt motívumokat kezdték tanulmányozni. Ez azt a hipotézist támaszthatja alá, miszerint létezik az „én” tudatuk. Ez a Homo sapiensen kívül csak nagyon kevés emlősnél tapasztalható képesség.

De, akárcsak nekünk nekik is létezik egy kevésbé ismert oldaluk, ahol az erőszak és a gyilkosság sem áll távol tőlük.

Több kutatás során is megfigyelték, hogy párzási időszakban a hímek képesek rendkívül erőszakosan viselkedni a nőstény egyedekkel. A jelenséget „terelésnek” nevezték el, amely során 2 vagy 3 hím kilométereken keresztül üldözi a nőstényt. Ilyenkor a különböző korú hímek, szervezett csoportokba szerveződnek, sőt szövetséget is kötnek egymással a cél érdekében. Az üldözés mellett, rendszeresen leszorítják, és komolyabb sérüléseket is képesek okozni. A procedúra során a nőstény egyedeknek igen kevés esetben sikerül elmenekülniük. Ez egy év alatt több periódusban is előfordulhat, amely pár esetben halálhoz is vezethet.

Több partra sodródott, elpusztult egyednél állapították meg, hogy a halál oka a fejre és mellkasra mért erőteljes ütések sorozata volt. A boncolás során több esetben láttak törött bordákat és belső szervi sérülést.

Más esetekben a hímek a nem saját újszülött vagy pár hónapos borjakat csapkodják egymás között, vagy ki a vízből. A borjú halálával azt érik el, hogy az anya újra megtermékenyíthető állapotba kerül. Egy populáción belül, ha gyakran történik gyerekgyilkosság a nőstény több hímmel is párosodik egymás után, így próbálja megóvni születendő borja életét, mivel a hímek nem fogják biztosan tudni, hogy az ő utódjuk-e vagy sem.

A delfinek szaporodási szokásai tartogattak a kutatóknak még egy meglepetést: 2004-ben az ausztráliai Shark Bay populáción belül apasági teszteket végeztek. Kiderült, hogy időnként előfordult testvérek közötti, vagy apja lánya közötti párzás is.

Ezek után lehet, hogy sokakban csökken a delfinek cukisági faktora, de ne felejtsük el, hogy ők is, csak a természet törvényei szerint játszanak, akárcsak mi…