diveworld blog A közönséges cserepesteknős

A közönséges cserepesteknős

A közönséges cserepesteknős (Eretmochelys imbricata) a hüllők (Reptilia) osztályába, a teknősök (Testudines) rendjébe és a tengeriteknős-félék (Cheloniidae) családjába tartozó Eretmochelys nem egyetlen tagja. A két térítő között, az Atlanti- és a Csendes-óceánban, valamint a hozzájuk tartozó tengerekben él két alfaja: az atlanti területek lakója az E. imbricata imbricata, az indo-csendes-óceáni térségé pedig az E. imbricata bissa. Megjelenése nagyon hasonló a többi tengeri teknőséhez

Amikor találkozunk a cserepes teknőssel nagyon meg tud ijedni, és igyekszik elúszni. De általában nagyon barátságos a búvárokkal. Evés közben általában felpillant, majd megnyugodva megállapítja, hogy csak egy búvár. Ez a teknős, amelyiknek csőre a héjáéra emlékeztet, az egyik legkisebb teknősfajta, általában kb. 70 kilogramm. Minden uszonyán egy-egy pár karom található, mely megkülönbözteti a többi teknőstől. Felnőtt példányai általában a trópusi korallzátonyok környékét kedvelik. A nap folyamán jóllakottan szívesen pihennek meg barlangokban vagy a zátonyok környékén található hűvös szegélyeken. Vándorló faj, mivel nagy távolságokat tesz meg élete során a nyílt óceánon át a lagúnákig és a mangrovemocsarakig. A korai életszakaszához kapcsolódó élőhely választásáról nem sokat figyeltek meg eddig, bár az valószínűsíthető, hogy a pelágikus, azaz vízben szabadon úszó szakasz a fiatalabb életkorú teknősökre jellemző. A közönséges cserepesteknős homokban hagyott nyoma aszimmetrikus, mivel váltakozva is mozgathatja végtagjait. A korallzátonyt ismerve érthető, hogy mindenevő. Egyrészt szivacsokkal és algákkal, másrészt halakkal is táplálkozik. A közönséges cserepes teknős a világ egyik legveszélyeztetettebb állata. Bár e teknős életének jelentős részét a nyílt óceánban tölti, előfordul a sekély lagúnákban és a korallzátonyok környékén is. Az orvhalászok kedvelt célpontja, akik illegálisan értékesítik gyönyörű páncélját, hogy abból később ékszerek és más dísztárgyak készüljenek. Ezen kívül hajlamosak halászhálóba gabalyodni, vagy akár kivetett horgon fennakadni. Ez az ősi teremtmény tisztíja meg a felszínt a túlszaporodó szivacsoktól így segítve élelemhez más fajokat. Ezen felül fontos részét képezik az ökoturizmusnak, hiszen minden búvár vágyik arra, hogy együtt úszhasson ezzel az élőlénnyel, ami az utóbbi 100 millió évben végig jelen volt. Egyiptomi túráink alkalmával találkozhatsz vele.         

Köszönhetően az általa elfogyasztott mérgező csalánozóknak, a húsa is toxikussá válhat. Az európaiak számára fogyasztása nem ajánlott, mert hasmenést és hányást okozhat, de van olyan hiedelem is, hogy rendszeres evése esetén keléseket vagy daganatokat idéz elő. A bennszülöttek azonban fogyasztják, és egyes indián törzsek szerint különböző betegségektől is megóv. A teknősnek fehér a húsa, ami miatt a katolikus egyház szerint halnak minősül, és böjt idején engedélyezi a fogyasztását. Ez azt is jelenti, hogy a húsvét, a keresztények legfontosabb ünnepe előtti nagyböjti időszak a Latin-Amerika tengereiben élő teknősök számára külön veszélyt jelent, hiszen ezreket főznek meg ilyenkor.

A legrégibb tengeri teknős lelet 150 millió évvel ez előttről származik, 85 millió évvel korábbról, mint ahogyan a dinoszauruszok megjelentek. Ugyan úgy, mint ahogyan az ősi óriás, amellyel egykoron a bolygón osztoztak, a tengeri teknősök hüllők, levegőt lélegeznek, de lélegzetüket rendkívül hosszú ideig vissza tudják tartatni. Ha pihen vagy alszik a víz alatt, némelyik teknősfajta 4-7 órán keresztül is kibírja egyetlen lélegzettel. Ha viszont élelem után kutat, ez az idő jelentősen lerövidül.