diveworld blog Néhány érdekes információ a cápákról

Néhány érdekes információ a cápákról

A pörölycápa

A pörölycápa latin rendszertani neve (Sphyrna) a görög kalapács szóból ered. 9 pörölycápa faj létezik, közülük a nagy pöröly a legnagyobb, a 6 m-t is elérheti. Sajnos az összes fajuk a fokozottan veszélyeztetett fajokhoz tartozik, ugyanis uszonyuk miatt a legkedveltebb fogás. A sekély és mély vizekben egyaránt előfordulnak. Nyáron megfigyelhetjük a hidegebb vizekbe történő vonulásukat. Ilyenkor több 100 egyed is összegyűlhet, és egyszerre vonulnak. Mivel igen sekély vizekben is élnek, azon kevés állat közé tartoznak, akik képesek „lebarnulni”. Különös fejformája lehetővé teszi a közel 360 fokos látást. A többi cápafajjal ellentétben nekik csak egy vakfoltjuk van, közvetlenül az orruk előtt. A két szem között sűrűn elhelyezkedő receptorokkal gyorsan képes kedvenc prédáját, a tüskés ráját felderíteni a homokos aljzaton. A nőstények utódaikat egy méhlepényszerű burokban hordják ki. Akár 50 utódot is világra hozhatnak egyszerre.

A szemfoltos bambuszcápa

Létezik egy cápa faj, amely képes „járni”. A szemfoltos bambuszcápa az összes ismert cápafaj közül a legkisebb. Pápua-Új Guinea, Malajzia és a Nagy-korallzátony azon sekély, a parthoz közeli részein él, ahol az apály-dagály váltakozásakor kisebb „medencék” alakulnak ki a víz mozgása miatt. Dagály alatt a szemfoltos bambuszcápa rejtőzködő életmódot folytat. Kis mérete miatt, más nagyobb cápa fajok kedvelt zsákmánya. Apály idején viszont a zátony csúcsragadozójává válik. Az apálykor keletkező „medencék” között képes mell- és has úszóin „lépegetve” közlekedni. Ilyenkor a sekély pocsolyákban ragadt rákokra és kis halakra vadászik. A faj különlegessége, hogy szárazon is képes életben maradni. Képes légzését, agyműködését és szívverését lelassítani, ezzel oxigén nélkül 60-szor tovább képes életben maradni, mint egy ember. Ezzel a különleges fiziológiás képességével addig tud táplálkozni, amíg a dagállyal a nagyobb cápa fajok vissza nem térnek. Méretéből és táplálkozásából adódóan a szemfoltos bambuszcápa veszélytelen az emberre.

A koboldcápa

Léteznek olyan cápafajok, amelyek az óceánfenék közelében élnek. Ilyen faj a koboldcápa is. Létezéséről, csak a XIX. század elején szereztek tudomást. Élő fosszíliának is nevezik, ugyanis a XX. század elején felfedezett kövületek és fosszíliák szerint ez a faj a Kréta kor óta jelen van a Földön és morfológiailag változatlan. A koboldcápákról jelenleg kevés adat áll a kutatók rendelkezésére. Jelenleg pontos fajszámot sem tudnak megállapítani. A fajt eddig Japán körüli vizekben, a Mexikói-öbölben, valamint az Atlanti-, és Csendes-óceánban figyelték meg. 200 méternél sekélyebb vízben még soha nem sikerült megfigyelni őket. A faj különös ismertetőjegye, a meghosszabbodott orr rész és a különös „teleszkóp” módjára működő állkapocs, amellyel képes szinte beszívni táplálékát. A különös orr, detektor módjára képes az aljzaton élő különböző halak, ráják és rákok elektromos impulzusait érzékelni. Nagyon sűrűn borított az elektromos jeleket érzékelni képes receptorokkal, un. Lorenzini-ampullákkal. Életük más aspektusairól alig tudunk még valamit. Életmódjukból adódóan a koboldcápához hasonlóan többi mélytengeri cápafaj sem veszélyeztetett ellentétben a sekélyebb vízben élő rokonaikkal.

A nagy fehér cápa

A nagy fehér cápa a legnagyobb ragadozó hal. A nőstény példányok elérhetik 6-7 m-t és akár 1 tonnás súlyt is. A legtöbb cápafajjal ellentétben a nagy fehér melegvérű, testhőmérsékletét képes akár 25 oC-al melegebben tartani, mint a víz hőmérséklete. A melegvérűség nagy előny a hatékony vadászathoz, viszont rengeteg energiájukba kerül, ezért ha nincs szükségük melegebb maghőmérsékletre, a környezetükben lévő vízéhez igazítják azt. A nagy fehér cápának van a legnagyobb szaglószerve (bulbus olfactorius) az összes eddig ismert cápafaj közül. 1 csepp vért akár 2,5 km távolságból is képesek érzékelni.  Vándorlásaik során igen nagy távolságokat képesek megtenni, ez több ezer km is lehet, 2-3 hónap alatt. Megfigyeltek már kis csoportba verődött egyedeket is együtt vándorolni. A nagy fehérek között szabályos hierarchia alakult ki. Mindig a nőstények dominálnak a hímek felett. A kardszárnyú delfineken kívül, az ember veszélyezteti leginkább ezt a fajt. Populációik száma 70%-al csökkent, az illegális halászat, orvvadászat és környezetszennyezés miatt.

A cápák szeme

A cápák szemének szerkezete szinte megegyezik az emberi szemével.  A retinájukon ugyanúgy találhatóak csapok és pálcikák, amelyek a színlátásért valamint a fény-sötétség érzékeléséért felelősek.  Rendkívül jó a térlátásuk, ebben különösen a pörölycápák járnak élen. Különös fejformájuk lehetővé teszi a 360 ° látóteret. A többi cápa fajnak csupán két vakfoltja van, egy az orruk hegyén, a másik pedig a fej mögött.  Fejlett, szintén az emberéhez hasonló szemmozgató izmaik segítségével képesek a gyors úgynevezett lekövető szemmozgásokra is. Látásuk a felkavart vízben és alkonyatkor is tökéletes. Egyes cápafajoknak, mint a nagy fehércápa vagy a tigris cápa van „szemhéjuk”, így nem minden esetben fordítják be szemgödrükbe szemgolyójukat, mint a többi faj zsákmány szerzés közben. A cápák pupilla formája fajonként nagyon változatos, ez is bizonyítja, hogy bármilyen körülményekhez képesek hosszútávon alkalmazkodni.