diveworld blog Tudtad hogy... a halak „láthatatlanná” válása

Tudtad hogy... a halak „láthatatlanná” válása

Nemrég kutatók megfejtették a halak „láthatatlanná” válásának rejtélyét. Az emberi szem számára a víz alatti mélység csupán egy jellegtelen homogén kék közegnek tűnik, pedig korántsem az. A víz, mint jó fénytörő közeg rendkívül sokszínűvé és árnyalttá teszi a mélységet. Minden vízi élőlény képes a víznek ezt a polarizáltságát érzékelni, ezért nem egyszerűen „csak” kék színű a legtöbb tengeri halfaj (a homogén kék színnel lehetetlen beolvadni a környezetbe).

Polarizációról akkor beszélhetünk, amikor a fénysugarak oszcillációs (fel-le) mozgást végeznek ugyanabban az irányban. Ahogy a vízcseppek megtörik és visszaverik a fényt a polarizáció szöge gyorsan, és folyamatosan változik. Ezekhez a körülményekhez a legtöbb nyílt vízi hal, a pikkelyeikben találató speciális vérlemezkék segítségével képes alkalmazkodni, amelyek ezt a polarizált fényt vissza tudják verni. Ez teszi lehetővé, hogy szinte teljesen beleolvadjanak az adott mélységbe. 
A nyílt vízi halak ezen képességüket, védekezésként is bevetik. A kutatók azt is megfigyelték, hogy a kamuflázs akkor volt a leghatásosabb amikor úgynevezett „ vadász szemszögből”(olyan látószögekből, ahonnan egy predátor támadna) figyelték őket. 

A kísérlet következő fázisában összehasonlítottak egy nyílt vízi halfajt egy zátonylakóval. A nyílt vízi faj ebben az esetben is bizonyította „láthatatlanná” váló képességét ellentétben a zátonylakóval. A zátonylakó fajoknak nincs is szükségük erre, mert rengeteg búvóhely áll rendelkezésükre egy korallzátonyon. Másrészt pedig, egy zátony depolarizálja a fényt. 
A kísérlet sorozattal azt a tévhitet is végleg sikerül eloszlatni, ami szerint a halak ezüstös, tükörszerű pikkelyekkel tudnak a leghatékonyabban beolvadni környezetükbe.