DiveWorld Hungary

Az Osztrák–Magyar Monarchia egyik legfényűzőbb gőzhajójának története.
Mielőtt a nevét örökre összekötötte volna egy tragédiával, a Baron Gautsch a Monarchia tengeri büszkesége volt. Egy elegáns, korszerű és különösen gyors gőzhajó, amely nemcsak utasokat, hanem egy korszak életérzését is szállította a fedélzetén. Ismerd meg a hajót úgy, ahogyan kevesen ismerik: még a pusztulása előtti fénykorában.

Skóciában született – Adriai szolgálatra

A Baron Gautschot 1908 tavaszán bocsátották vízre a skóciai Dundee városában, a Gourlay Brothers & Co. hajógyárban. Megrendelője az Österreichischer Lloyd, az Osztrák–Magyar Monarchia legnagyobb és legismertebb hajózási társasága volt.

Bár eredetileg három hajócsavarra és három külön gőzgépre tervezték, végül csak egy erőgépet szereltek be – pénzügyi és gyártástechnikai okok miatt. Ez a kompromisszum nemcsak teljesítménycsökkenéssel járt, hanem végül a gyártó cég csődjét is okozta. A hajó így is elérte a 17 csomós (kb. 31 km/h) sebességet – ez akkoriban kiemelkedőnek számított.

A Monarchia tengeri expressze

A hajó 1908 júniusában állt szolgálatba, és a „Dalmát expresszjárat” részeként kezdett közlekedni. Fő útvonalán Triesztből indult, majd az Adria keleti partján Rovinj, Zára, Split, Dubrovnik és Kotor kikötőiben állt meg.

Ez az útvonal nemcsak kereskedelmi, hanem társadalmi jelentőséggel is bírt. A hajóval utaztak hivatalnokok, kereskedők, katonatisztek, művészek, diplomaták és turisták is – különösen a tavaszi és nyári hónapokban. Gyakran emlegették úgy, mint a Monarchia „úszó Orient Expresszét”.

A fedélzeti világ – luxus három szinten

A Baron Gautsch nemcsak gyors volt, hanem rendkívül elegáns is. A három utasosztály a kor társadalmi hierarchiáját tükrözte, de mindegyik szinten megfigyelhető volt a gondos tervezés és a korabeli kényelem.

Az első osztály utasai mahagóni burkolatú kabinokban utazhattak. Rendelkezésükre állt egy díszes zeneszalon, üvegkupolás olvasóterem, dohányzószalon és külön étkező – mindezt eukaliptuszfa panelekkel és velencei tükrökkel dekorálták. A poggyászok szállítását elektromos csomaglift segítette – ami különösen modern megoldásnak számított a 20. század hajnalán.

A másodosztály utasai fenyőfa burkolatú kabinokat kaptak, de számukra is biztosítottak közös társalgót és étkezőt. Ez az osztály főként kisebb hivatalnokoknak, értelmiségieknek és középosztálybeli utazóknak szólt.

A harmadosztály, a hajótest alsóbb szintjein helyezkedett el, egyszerű, kétszemélyes kabinokkal. Ide főként katonák, munkások és vidéki utazók váltottak jegyet – gyakran hosszú utakra, Kotor és Trieszt között.

Kinek a nevét viselte?

A hajó nevét Baron Paul Gautsch von Frankenthurn után kapta, aki a Monarchia háromszoros miniszterelnöke és befolyásos politikai szereplője volt a századfordulón. A névadás szándéka egyértelmű volt: a hajó nemcsak kényelmes, hanem reprezentatív is legyen, a birodalom modernitását hirdetve az Adriai-tengeren.

Kaland és biztonság – a civil szolgálat idején

A Baron Gautsch hat évig teljesített menetrend szerinti szolgálatot. Gyakran volt jelen ünnepi eseményeken, kikötői fogadásokon, és a Monarchia társasági életének egyfajta „úszó szalonjaként” is működött.

A hajót a korszakhoz képest magas szintű biztonsági felszereléssel látták el: mentőcsónakok, füstjelzők, vészszirénák – még ha ezek az utolsó útján végül nem is tudták megakadályozni a tragédiát.

A háború árnyékában – hadiszolgálat kezdete

1914 júliusában, amikor kitört az első világháború, a hajót katonai célokra vették igénybe. Több száz katonát és katonai felszerelést szállított Kotorba – négy sikeres fordulóban, több mint 1800 tengeri mérföldet megtéve. Az utolsó háborús út után augusztus 11-én visszakerült a civil flottához.

Két nappal később, 1914. augusztus 13-án történt a végzetes baleset – de ez már egy másik történet.

Egy letűnt korszak emléke

A Baron Gautsch ma már nemcsak egy hajóroncs a horvát tengerfenéken. Egy letűnt kor, egy elegáns birodalom és egy elveszett világ szimbóluma. Mielőtt áldozattá vált volna, a hajó a Monarchia tengeri büszkeségeként írt történelmet – és épp ez adja igazi jelentőségét a búvárok és történelemkedvelők szemében.