DiveWorld Hungary

Búvároktatónak lenni a világ egyik legjobb munkája, ugyanakkor nem könnyű feladat. Mégis, sokan azt gondolják, hogy búvároktatónak lenni nem is munka – csupán szórakozás, amiért még fizetés is jár. Tisztázzunk néhány félreértést, ami az emberek gondolataiba fészkelte magát a búvároktatókról....

A búvároktató nem szakma – csak szórakozás

Olyan sokszor hallottam már ezt! Igen, ez egy fantasztikus állás, de mégis csak munka, mégpedig – meglátásom szerint – meglehetősen emberpróbáló, mind fizikailag, mind érzelmileg.

Először is, heti 6 vagy időnként akár heti 7 napot kell dolgozni, szezonálisan működő merülőhelyeken nem ritkán napi 10 órát is. A munkával töltött napokon nemcsak merülni kell (az a legkönnyebb része a feladatnak), hanem rengeteg más tennivaló is van. Ilyen például az adott oktatóhoz beosztott búvárokért való felelősségvállalás egészen a kezdetektől a merülés végéig. A búvárok merülőhelyre való eljuttatása mellett feladat még a szükséges felszerelések biztosítása, bepakolása, helyszínre való szállítása, átpakolás, kipakolás, illetve az arról való gondoskodás, hogy merülés után a felszerelések ki legyenek tisztítva. Ehhez hozzáadódik még a hőmérséklet, illetve a búvárok biztonságáért való felelősségvállalás és ettől kezdve a búvárkodás már nem puszta öröm.

Minden merülés fantasztikus

Az oktatók vagy a vezetők nem túl gyakran jutnak el számukra teljesen új merülőhelyekre, az általuk ismert lokációkhoz ragaszkodnak, hiszen a csoportjaiknak csak így tudják megmutatni az adott régióban a legjobb merülőhelyeket. De a legtöbb merülés még így is érdekes, hiszen minden nap más és más - változatos élővilág tárul elénk, és új dolgok is felbukkanhatnak.

Időnként rosszul sikerül a merülés; megfázunk, szédülés gyötör, rosszak a látási viszonyok vagy előfordulhat, hogy nem sikerül megmutatni a csapatnak a roncsot, amit szerettünk volna.... Ez mindannyiunkkal megtörténik. Szerencsére azonban –jobb élmények reményében –, mindig vissza lehet térni a merülőhelyre.

Azért lesz valakiből búvároktató, mert más területen nem állja meg a helyét

Bár számtalanszor hallottam már a fenti mondatot, nehéz higgadtan fogadni egy ilyen megállapítást. Szerintem azok, akik így gondolkodnak, azt feltételezik, hogy búvároktatónak lenni olyan könnyű feladat, hogy bárki képes rá, így nyilvánvalóan csak azok választják ezt a szakmát, akik más területen nem elég jók.

Szerencsére azonban, ez a gondolkodásmód könnyen változtatható – egy értelmes búvároktatóval folytatott beszélgetés rávilágít arra, hogy mennyi igyekezet, kitartás és tanulás kell ahhoz, hogy valaki búvároktató legyen. Gyakran előfordul, hogy olyan magasan képzett, több nyelven beszélő egyének lesznek búvároktatók, akiknek korábban „rendes” állásuk volt, de belefáradtak abba az életformába és más megélhetési forrást választottak. Így én inkább azt mondom, hogy azért lesz valakiből búvároktató, mert nem szeretne mást csinálni és nem azért mert nem tud.

A búvároktatók jól keresnek

Az igazság az, hogy nagy vagyonra nem tesznek szert, de a megélhetésük biztosításához eleget keresnek. Egyik pozitív aspektusa annak, hogy olyan sokat dolgoznak a búvároktatók az az, hogy nincs hol elkölteni a megkeresett pénzt – kivéve, ha új búvárfelszerelésről van szó....

Ugyanakkor vajon melyik oktatót hozza lázba új cipő vásárlása – valójában úgyis csak egy pár kényelmes szandálra van szükség.

A búvároktatók mindenről mindent tudnak

Néha az az érzésem, hogy a diákjaim (és a búvárok) kérdezz-feleleket játszanak – feltesznek egy kérdést és elvárják, hogy azonnal tudjam a választ, máskülönben elveszítem a játszmát. Ha helyesen megválaszolom az egyszerűbb kérdéseket, akkor egyre nehezebbekkel állnak elő mindaddig, amíg elbukom.

Az igazság azonban az, hogy vannak búvároktatók, akik sok felszerelést ismernek, mások a tengeri állatokról tudnak sokat de olyan nincs, aki mindent tud. Úgyhogy, ha legközelebb valaki olyan kérdést tesz fel, amelyre nem tudod a választ, irányítsd egy olyan kollégához, aki többet tud az adott témakörben. Én is ezt teszem, amikor víz alatti fotózásról kérdeznek. Ez egy olyan terület, amelyről keveset tudok – olyan kollégához küldöm az érdeklődőt, aki szakértője a témának; így a szünetekben nyugodtan ihatom a kávémat, miközben ők boldogan eldiskurálnak a kedvenc témájukról.

A legtöbb téveszme amit hallottam azon az elképzelésen alapul, hogy könnyű búvároktatónak lenni, de újra és újra ennek az ellenkezője bizonyosodik be.

Biztosan erős és fitt pasi vagy

Ha látnál engem, azonnal tudnád, hogy ez a feltételezés valótlan. Először is, nő vagyok, másodszor, nem vagyok kimagaslóan erős, harmadszor pedig nem nézek ki sem maratonfutónak sem testépítőnek.

A búvárkodás tulajdonképpen mindenki által elérhető sport, ugyanakkor nem minden búvár oktató is egyben – ahhoz azért egy kicsit több kell. Ha oktató szeretnél lenni, nem árt, ha viszonylag fitt és egészséges vagy, de nem szükséges minden szabadidődet az edzőteremben tölteni. A búvárok olyanok, mint a többi ember.

Biztosan őrült vagy

Sokan úgy vélik, hogy a búvárkodás veszélyes, kimerítő és őrült dolog, következésképpen akik a búváriparban dolgoznak mind bolondok. Vajon ki az, aki önként vállalja, hogy órákat tölt a víz alatt, nehéz palackokat cipel és nap végén mégis fülig ér a szája? A titok nyitja az, hogy a búvároktatók nem őrültek (vagy legalábbis nem mindannyian), csupán szenvedélyesen szeretik, amit csinálnak. Számomra ez a különbség aközött, hogy valaki búvároktató vagy „rendes” állása van.

Ha búvároktatóként dolgozol, előfordult már valaha, hogy a fenti állítások valamelyikét búvártól hallottad? Biztos vagyok benne, hogy igen, és nemcsak ezek, hanem még más állítások is elhangzottak. Lényegtelen, hogy mások mit mondanak, búvároktatónak lenni nem a legkönnyebb munka a világon, de ez az egyetlen olyan foglalkozás, ami elégedettséggel és boldogsággal tölt el engem.

Forrás: Padi - Aga Koko vendégblogger írása