DiveWorld Hungary

Bizony Steven Spielberg híres Cápa filmje mögött is rejlik némi igazság.

Az igaz történet egészen 1916- ig nyúlik vissza. Az amerikai történelem talán leghírhedtebb cápa támadás sorozata 1916 nyarán kezdődött New Jersey partjainál. Abban az időben a média még egyáltalán nem mérgezte meg a társadalmat a cápákkal kapcsolatban, de ez sajnos elég rövid idő alatt gyökeresen megváltozott abban az évben. Az első eset 1916 július elején történt, amikor egy fiatalember (Charles VanSant) naplemente idején ment úszni 15-20 méterre a parttól. A támadást nem élte túl. Ekkor New Jersey lakossága még úgy gondolta, hogy ez egy egyszeri tragikus eset volt, ám hamarosan rá kellett jönniük, hogy mekkorát tévedtek. 5 nappal később, ismét cápatámadásról értesültek az emberek Spring Lake (NJ) közelében, amely csak pár kilométerre esik az első baleset helyszínétől. Ekkora már kialakult az általános pánik. A strandokat bezárták és az emberek féltek víz közelbe menni. A támadás sorozat viszont még ekkor sem ért véget. Az igazán ritka eset csak ezután történt.

A következő napokban a „gyilkos” cápa a Matawan öböl felé vette az irányt (a Matawan öböl egy folyótorkolati öböl, amelynek brakkvize van [brakkvíz: félsós víz, amelynek sótartalma nagyobb, mint az évesvízé, de nem éri el a normál tengervízi koncentrációt]), majd egyenesen felfelé úszott a folyón. A torkolatból felúszó ragadozót több halász is észrevette, de amire figyelmeztethették volna a helyieket, megtörtént a baj. Azon a délutánon több fürdöző gyerek közül egyet (Lester Stillwell) elragadott a cápa, majd az ő segítségére siető Stanley Fisher-t is megharapta, ki később belehalt sérüléseibe. Ezt követően a cápa visszatért az Atlanti-óceánba. A támadás sorozatot mindössze egy ember élte túl. A támadások szemtanúi nagy fehér cápának vélték látni a „gyilkost”, de az a tény, hogy brakkvízben hosszútávon képes volt az állat tartózkodni kizáró faktor. A félsós vizet csak nagyon kevés cápafaj képes hosszútávon tolerálni. A legvalószínűbb, hogy a támadás sorozat elkövetője egy bikacápa volt. Ez a faj képes tartósan félsós, sőt édesvízben is tartózkodni, valamint kellően aggresszív természetű, hogy ennyi embert megtámadjon. Az, hogy a partmenti és folyótorkolati támadásokat egy állat követte-e el, a mai napig nem tisztázott. Az esetek után, a helyiek puskával és dinamittal kezdték meg bosszúhadjáratukat, majd pár nappal később horogra akadt egy fiatal 4 méteres nagy fehér cápa, amely gyomrában állítolag emberi maradványokat is felfedeztek. A későbbi vizsgálatok azonban kétségbe vonták azt a tényt, hogy a felfedezett maradványok azonosak voltak-e az áldozatokéval. Az eseményeket követően az emberekben kialakult egy általános félelem a cápákkal szemben.

Később 1975-ben az esetből regényt is írtak, majd ezt dolgozta fel 1976-ban Steven Spilberg Cápa című filmjében. A film egy mérföldkő volt a hollywoodi filmiparnak, de a sikerek mellett sajnos megalapozta a rettegést és félelmet a társadalomban is.