DiveWorld Hungary

A portugál gálya nem medúza, hanem különböző feladatokra specializálódott 4 féle polip kolóniája. Nevét a gázzal telt hólyagot alkotó pneumatofór polipokról kapta. Általában az áramlatokkal együtt sodródnak, de pneumatofórájukkal képesek „befogni” a szelet is. A levegőből érkező veszély esetén képesek hólyagjukat leereszteni és a víz alá merülni. Különös kékes, lilás színük természetes napvédőként szolgál a vízfelszíni élet miatti folyamatos UW sugárzás ellen. A második polip kolónia a tapogatókat alkotja, ez lehet 1-10 m hosszú is. A tapogatókat teljes hosszukban csalánsejtek fedik, amelyekkel a főleg kis halakból és rákokból álló zsákmányát megbénítja. Emberekre nézve a portugál gálya csípésének súlyossága függ az érintett terület elhelyezkedésétől és nagyságától. Felnőtt emberekre a csípés ritkán halálos. A partra sodródott állatok csalánsejtjei haláluk után is ugyanúgy működnek, mint életükben. A portugál gálya mérge több komponensű, az egyik apró lyukakat hoz lére a sejtmembránon, más komponensek azonnal elkezdik lebontani a fehérjéket és zsírokat, ezzel már előemésztik a táplálékot. A megbénított zsákmányt az ún. gasztrozooid polipok emésztik meg. A negyedik polip típus, a gonozooidok a szaporodás feladatát látják el. Minden polip tartalmazza a női és férfi ivarsejteket egyaránt.

A portugál gálya a meleg világtengerekben mindenhol, de leginkább az északi-atlanti Golf-áramlatban és az Indiai-óceán, valamint a Csendes-óceán szubtrópusivizeiben terjedt el. A Földközi-tengerben a Baleár-szigetekhez tartozó Mallorca illetve Formentera partjai előtt is előfordulhatnak.