2019.
augusztus 06.
Búvárkodási készségek - Uszonyozási technikák...
Ollózó lábtempó
Az ollózó lábtempó a legalapvetőbb és leggyakrabban használt technika. Ez az eredeti uszonyozó technika és nagy valószínűséggel ez az, amit minden búvár először megtanul. Hasonlít a gyorsúszáskor használt rúgó mozdulathoz: a láb egyenesen tartása mellett csípőből indított ritmikus rúgó mozdulatok fel/le irányba. Az egyik leggyakoribb hiba, ami ennél a technikánál felmerül az a térd behajlítása és térdből indított rúgó mozdulatok megtétele, az úgynevezett „bicikliző” mozgás. Ez jelentősen csökkenti az uszonyozás hatékonyságát, gyorsan kifárasztja a búvárt, hiszen nagyobb erőt kell kifejteni a haladáshoz.
Az ollózó lábtempó előnye az, hogy jó haladást biztosít. Könnyen szabályozható a vízben való mozgás sebessége azáltal, hogy mennyi erőt adunk a tempózásba. Az összes uszonyozási technika közül ez a leghatékonyabb és akkor is nagyon hasznos, amikor gyorsan kell úszni vagy erős áramlatban történik a merülés. Emelkedéskor többnyire ollózó lábtempót használunk, így van meg a kezdő lendület a felszínre való emelkedés kontrollálásához.
A technika hátránya - tekintve, hogy jelentős lendületet ad - az, hogy a rúgások fárasztóak és kimerítőek, ami pedig a levegőfogyasztást is növeli. Ezen felül, a két uszony függőleges mozgása sodrást kelt a búvár mögött, amely felkavarhatja az iszapot vagy az üledéket, de akár még a tenger élővilágát és a korallokat is károsíthatja. Így barlangmerülésnél vagy roncsmerülésnél, amikor a búvárok egymást követik és fontos, hogy jók maradjanak a látási viszonyok, nem ajánlott ollózó lábtempót használni.
Mellúszás (béka) lábtempó
Ez a lábtempó a mellúszásnál használt lábmozgásra emlékeztet. A térd 90⁰-ban felfelé hajlik, a lábszár szétnyílik és az uszony párhuzamos lesz a fenékkel. Ebből a pozícióból mindkét lábat egyenesen kirúgjuk, miközben az uszonyok íves mozgást írnak le, mindaddig amíg ismét összezáródnak. A mellúszás lábtempót nagy és széles rúgás kíséri. Van egy olyan változata is, amit módosított mellúszás lábtempónak nevezünk, ahol csak a térdet és a bokát kell használni, hogy a mozgás kisebb legyen. Ez zárt helyeken használatos.
A mellúszás lábtempónál nem a folyamatos tempózás a cél, hanem a tempózás és a mozgás által keltett erőből származó siklás együttesen. Ettől lesz hatékony és kevesebb energiát és erőfeszítést igényel, ezáltal csökken a levegőfogyasztás is. Itt válik fontossá a jó úszóképesség, hiszen siklás közben is kontrollálni kell a testet.
A mellúszás lábtempót többnyire a szárazruhás búvárok alkalmazzák, náluk ugyanis a lábaknál és a lábfejeknél a ruhában bennmaradó kevés levegő természetes módon megemeli az uszonyokat, így elősegíti a mellúszó pozíció felvételét. A mellúszás lábtempó további előnye, hogy kirúgáskor csak csekély hátsó áramlatot kelt. Így a vízfenék közelében történő úszáskor nem keveredik fel az iszap, amiért a többi búvár igazán hálás lesz!
Helikopter lábtempó
A helikopter lábtempó segítségével a búvár balra vagy jobbra fordul úgy, hogy a teste mindvégig ugyanott marad. A helikopter lábtempónál a bokával kell körözni, hogy az uszonylap mozgásba kerüljön. Közben a lábakat és az uszonyokat zárni majd nyitni kell, előre-hátra mozdulatokkal. A forgás mindvégig ugyanazon tengely körül történik, abban az irányban, amerre a boka forog. Ez egy kis gyakorlást igényel, de nagyon hamar természetes és hasznos technikának bizonyul majd a merülés során. Nem igényel túl nagy erőfeszítést, de a merülés előtt a lábak és a boka nyújtása elősegítheti a mozdulatot.
A helikopter lábtempót zárt vagy zsúfolt helyeken érdemes használni, amikor meg kell fordulni, de nincs túl sok hely; illetve akkor is érdemes alkalmazni, ha forogni kell, de nem tanácsos felkavarni az iszapot vagy az üledéket. Ideális technika a roncs- és barlangbúvárkodás során.
Hátrafelé lábtempó
Előfordult már, hogy hátrafelé szerettél volna úszni egy merülés során? Pont úgy, mint ahogy egy járművet rükvercbe kell kapcsolni, itt a hátrafelé lábtempót kell használni. Ez a technika meglehetősen hasznos, mivel lehetővé teszi a lassú hátrálást és távolodást úgy, hogy a test ugyanabban a pozícióban marad és a kezeket sem kell használni. A hátrafelé lábtempó tulajdonképpen nem más, mint a mellúszás lábtempójának fordított sorrendben történő elvégzése. Egyenes lábakkal körözés a bokákkal és az uszonyokkal kifelé, majd a térd behajlításával a láb oldalra, a felsőtest felé történő kinyomása. Minden egyes lábtempó lassan mozdítja és hátrafelé viszi a testet.
Ez az egyik legnehezebben megtanulható uszonyozási technika. Ha azonban egyszer megtanulja valaki, segítségével csendesen meg lehet közelíteni a víz alatti világot vagy a többi búvárt és ugyanígy el is lehet távolodni tőlük, illetve akkor is hasznos, amikor roncsokban, zárt, keskeny helyeken vagy barlangban történik a merülés. Összehasonlítva a megfordulással, amikor a teljes testet meg kell fordítani és ellenkező irányba végezni a mozgást, a hátrafelé haladás energiát takarít meg.
A legjobb búvárok alkalmazni tudják a fent említett uszonyozási technikák mindegyikét és merülés során az egyes technikákat gyakran ötvözik is egymással attól függően, hogy hol és milyen körülmények között merülnek. Mindegyik technikát lassan, nyugodtan és ritmusosan kell végezni, hiszen így biztosítható a hatékonyság. A különböző technikák alkalmazása elősegíti, hogy minél kevesebb energiát kelljen fektetni a lábtempózásba, így csökken a levegőfelhasználás és több idő marad a merülésre. Irány a víz, gyakorolj és pillanatok alatt az uszonyozás mesetere leszel!
Keresés a Blogban
Bejegyzés cimkéi
Tetszik a bejegyzés
Megosztanám másokkal is
Értesülj újdonságainkról
iratkozz fel Hírlevelünkre, hogy Semmiről se maradj le...
vagy Kövess minket