2019.
június 17.
Fényképezzük le Némót! Mitől ennyire fotogén a bohóchal...
Fotósként rengeteg időt töltöttem ezekkel az elbűvölő és varázslatos állatokkal. Valójában, egy tengerirózsa köré csoportosuló bohóchalraj adta meg azt a lökést számomra, ami ahhoz kellett, hogy a fotózás örök életre szóló szerelem legyen. Képzeld el a pillanatot, amikor rájössz arra, hogy a tokjába zárt fényképezőgéped nem annyira vízálló, mint ahogy azt gondoltad. Képzeld el a látványt, amikor a fényképezőgép belsejét pillanatok alatt ellepi a sós víz. Szörnyű érzés.
Mauritiuson jártam, ritka és veszélyeztetett fajokat fotóztam, többek között arapapagájokat és vakondgyíkokat, de még a mauritiusi bohóchal is szerepelt a listámon. Nikon géptest és egy makro lencse hiányában hajnali 2 órakor kipattant egy ötlet a fejemből, hogy egy másik Nikon gépet illesszek az addigra már kiszáradt tokba. Meg kellett volna buherálni a vakut és így tudtam volna használni az automata fókuszt és lenyomni a kioldó gombot és ennyi lett volna - ha a tok nem hagy cserben. Másnap, kísérletképpen lenéztem az Indiai-óceánba, úgy merültem alá, mint egy kezdő – óvatosan, finoman közelítettem egy zátonyhoz. Korábban még soha nem voltam ennyire izgatott a víz alatt.
Úgy tűnt, hogy minden rendben van. A tok áttetsző műanyagja tiszta maradt, nem lötyögött benne szennyezett víz – az elektronikai eszközök tengervízzel érintkezve barnává színezik a vizet. Megpillantottam egy óriási tengerirózsát, enyhén zöldes árnyalattal a csápjai körül és élénkvörös volt a szára.
A fullánkos karok közül pedig ott figyelt engem a „zsákmány”, egy Amphiprion chrysogaster. Sorozatosan kattintgattam, megtöltve a gépem memóriakártyáját a halakról készült felvételekkel és közben csendesen gyászoltam a parton hagyott, sós vízzel áztatott makro lencsémet.
De mindegy, még így is sikerült lőnöm néhány képet, és igazi szerelem vette kezdetét ezekkel a virgonc kicsi halakkal, amely még öt év elteltével sem hagyott alább.
VÉGÜL MEGÍRTAM A TÖRTÉNETET, beavatva az olvasót a legapróbb részletekbe, leírva a halakat, ahogyan átgázolnak a korallzátonyokon, tengerirózsától tengerirózsáig cikáznak, mindeközben ügyelve arra, hogy kívül maradjanak az oroszlánhal hatósugarán, amely talán azt remélte, hogy jelenlétem a tányérjára varázsolja őket. Érdekes módon, a DIVER egyik szerkesztője, Steve Weinman „igen”-t mondott és ezzel publikált, önmagára büszke, vízalatti fotós lettem, és ezzel elkezdődött életem egyik legfantasztikusabb fejezete.
Azóta talán az ismert bohóchalak negyedét ha fotóztam – körülbelül 30 faj létezik –, de további tanulmányok pontosítják a faj taxonómiáját, így ez a szám várhatóan változni fog. Egy kicsit tanultam a faj biológiájáról is, a nemváltoztatási szokásaikról, a fő jegyeikről – illetve a tengerirózsákkal kötött „szövetségükről”.
A tengerirózsák fondorlatos lények. A kövekhez tapadva igazán ártatlannak, virágszerűnek tűnnek, ugyanakkor csípnek, ölnek és az óvatlan halakat könnyedén bekebelezik. Csápkorongjaik közepén van egy üreg, amit „száj”-nak nevezünk, bár sokkal több funkciót lát el, például ezeken keresztül szórja szét a szaporítóanyagot (hím- és női ivarsejt), illetve ezen keresztül szabadul meg a felesleges anyagoktól – a korallzátonynál élő halak megemészthetetlen részeitől!
Hogyan lehet az, hogy a bohóchal és néhány másik fajta, mint például a dominó sügér ennyire barátságos kapcsolatot ápol a falánk és halált hozó ragadozókkal?
A választ nyálkás testbevonatuk adja meg. A bohóchalakat ugyanis vastag nyálkás védőréteg borítja, ami a védelmüket szolgálja és olyan, mintha „kölcsön vennék” a tengerirózsa nyálkáját, hogy a vendéglátó előtt titokban tartsák jelenlétüket. Vannak bizonyítékok arra, hogy a bohóchalak nyálkája speciális összetételű, amely megakadályozza, hogy a tengerirózsa csípjen.
Maga a tengerirózsa is sokat profitál ebből a kapcsolatból. Nemrégiben készült tanulmányok arra mutatnak rá, hogy a bohóchal és a tengerirózsa között mikróbák cserélődnek.
A tengerirózsák általában egy helyen maradnak, de izmos tapadókorongjaik segítségével képesek lassú mozgást végezni.
Jelenleg 10 olyan tengerirózsa faj ismert, amelyek otthont adnak a bohóchalaknak, és amennyire a bohóchalak megszokták, hogy a rózsákban éljenek, a rózsák legalább ennyire hozzászoktak ahhoz, hogy profitáljanak a bohóchalak jelenlétéből.
Nemcsak megvédik a tengerirózsákat a ragadozóktól, hanem tevékenységükkel elősegítik az oxigéndús víz tengerirózsa felé történő áramlását, illetve hasznosítani tudják a halak hulladékát. Fogságban tartott bohóchalakra alapozott megfigyelések szerint a bohóchalak etetik is a vendéglátóikat, de az is elképzelhető, hogy a bohóchalak rendetlen étkezési szokásaik miatt időnkét elejtik a táplálékot a szájukból.
A bohóchalak szemszögéből nézve, egy vízalatti fotós ragadozónak minősül, így az a képességük, hogy higgadtak és nyugodtak maradnak, sőt még apró támadó mozdulatokat is tesznek a fényképezőgép felé azt bizonyítja, hogy erős kapcsolat fűzi őket a házigazdához. Egy bohóchal biztos, hogy mindig remek fotóalanynak bizonyul, de elszántságuk fajonként eltér.
A vörös-tengeri bohóchal igazán életerős fajta, még akár a búvár ujjbegyét is megcsipkedi, ha hagyjuk – én próbálom a lehető legkevésbé zavarni őket. Mivel ilyen kitartó állatról van szó, könnyű megközelíteni amint lekuporodik az otthonában, a tengerirózsában, miközben apró támadásokat intéz a búvár irányába, annak reményében, hogy távozásra bírja.
Néhány faj meglehetősen ijedős és a tengerirózsa legtávolabbi pontjához húzódva elbújik, így szinte kergetni kell őket az otthonuk körül – általában kevés sikerrel.
Ezen fajok esetén a makro lencse kevésbé praktikus, és a legjobb megoldás talán az, ha egy szélesebb lencsével próbáljuk fotózni őket úgy, hogy az egész tengerirózsa is szerepel a képen, így teljes egészében látható a köztük fennálló életközösség.
Ebben a felállásban a bohóchal/tengerirózsa szimbiózis együttesen lesznek a fotó alanyai. Ilyenkor jól kihasználható a széles látószögű lencse azon tulajdonsága, hogy a tárgyhoz rendkívül közel fókuszál.
A kissé botor módon elnevezett kis-fókusztávolságú nagylátószög technikát akár a tengerirózsák és a bohóchalak fotózásához is feltalálhatták volna.
Van azonban néhány dolog, amit át kell gondolni amikor ilyen fotókat készítünk. Először is, túl közel kerülünk a tárgyhoz, és könnyen sérülnek a korallok és a zátonyon lévő egyéb élőlények, úgyhogy legyünk óvatosak.
A vörös-tengeri bohóchalat nagylátószögű felvételen kell megjeleníteni a környezetével együtt, a harmadolási szabály szerint elhelyezve a halakat a képen, elég „kékséget” hagyva kontrasztként a halak színével.
Bármi történik is, biztosan senki sem szeretné homokba vagy üledékbe rúgva elrontani a kép minőségét, ami csak jelentős Photoshop munkával korrigálható, vagyis a visszahulló szemcsék helyi javítóval történő eltávolításával.
A másik technika (a fenti figyelmeztetések itt is érvényesek, és ez a technika sajnos nem mindig kivitelezhető) az, hogy a fotózni kívánt dolog alá kell kerülni, de legalább is egy szintre azzal. Rendszeresen látom, hogy a búvárok a zátony mentén történő haladás közben készítenek fotókat, lefelé tartva a fényképezőgépet, amik még legjobb esetben sem mondhatók inspirálónak.
Alacsonyra ereszkedve és felfelé fotózva, úgy, hogy a képen a kék is látszódjon, a napsütés és a trópusi vizek benyomását kelti.
A vízen áttörő napsugarak is látszódhatnak, bár lehet, hogy kicsire zárt rekeszt kell választani, hogy a „kék” nehogy kimosódjon – f11-16 mélységélesség az ideális.
Ezen tárgyak fotózásához vaku óvatos használatával kell mesterséges fényt biztosítani, hogy így kijöjjön a tengerirózsa és a halak „igazi” színe.
A legtöbb tengerirózsa meglehetősen sötét árnyalatú, ám némelyik különleges színű, így például egy piros hólyagos példány kiváló fényképalany.
Nincs kőbe vésett szabály arra vonatkozóan, hogy hogyan állítsuk be a vakukat, de nagy valószínűség szerint egyiket vagy másikat le kell szabályozni, hogy a fotó tárgyának egyik oldala se legyen túlexponált.
Lehet, hogy át kell helyezni a vakukat a karokra is, hogy ne legyenek árnyékok és biztosított legyen az egyenletes megvilágítás.
Én azt javaslom, hogy kiindulásként a vakukat a gopro halszem optika hátsó részére helyezzük, egymáshoz képest enyhén kifelé mutató irányba. Lehet, hogy valamelyiket forgatni kell, és a tárgyhoz közelítve csökkenteni kell a vaku fényerejét.
Korábban utaltam már Disney kalandos parányi halacskájára, és mostanság előfordul, hogy a Indiai-óceán és a Csendes-óceán térségében a bohóchalakra Nemo-ként utalnak a búvár útmutatók. Ez mindig felbátorítja az okoskodókat, akiknek feltétlen muszáj megjegyezni, hogy „Nemo apukája nőneművé változott volna” és „Hogy lehet az, hogy Nemo ugyanabba a tengeri rózsába került, amikor születés után szétszóródtak a planktonok között?” Az ilyen alakok vagy lenyűgözőek vagy borzasztóan unalmasak, nézőpont kérdése, mégis érdemes átgondolni amit mondanak.
A bohóchal ikrákból kel ki, lárvaként sodródik a planktonok között és ahogy a hal fejlődik, idővel letelepszik és tengeri rózsákat keresgél.
Ez az a folyamat, amit nem egészen értenek a megfigyelők, de a kutatások azt mutatják, hogy egészséges korallzátony zaját követve (a korallzátonyok meglepően hangos helyek) és a tengeri rózsák által kibocsátott vegyi anyagokat segítségül hívva találják meg az útjukat. Ez azt jelenti, hogy bármely tengerirózsában megtalálható bohóchalak között nagy valószínűséggel nincs rokoni kapcsolat.
A vadonban élő tengeri rózsákat figyelve észrevehető, hogy többnyire mindegyiknél van egy domináns halpár és számtalan fiatal egyed is, amelyek különösen vonzók és gyakran eltérő színűek, mint a felnőttek.
Fiatal halak fotózásához makro lencse ajánlott és közel kell férkőzni hozzájuk. Ilyen távolságban minden apró mozgás látható, így viszonylag gyorsan kell kioldani a fényképezőgép zárját és gondosan kell elhelyezni a vakut is. Én igyekszem mindig úgy elrendezni a sajátomat, hogy majdnem egymással szemben legyenek, a fénynyaláb távolabb eső részével pedig megvilágítom a fotózandó tárgyat, de nem a hátteret. Ehhez persze némi gyakorlatra van szükség, de ezt a technikát igazán érdemes elsajátítani.
Ahogy a bohóchalak fejlődnek, a tengerirózsában élő legnagyobb hím egyed nőneművé változik, a második legnagyobb hal lesz a párja, szigorúan védik területüket és gyakran elűzik a többi halat a tengerirózsából. Ez elég kockázatos is lehet. Gyakran látunk tengerirózsákat halak nélkül is, ugyanakkor ritkán fordul elő, hogy valamely bohóchalnak ne lenne tengerirózsája. Egyedül, magányosan nem sokáig maradnak életben. A bohóchalakról nagyon jó portréképek készíthetők, ugyanakkor meglepő, hogy milyen gyakran fordult elő az, hogy lefotóztam egyet és akkor vettem észre, hogy a tengerirózsában más apró lények is jelen vannak, amelyeket szintén le lehet fotózni.
Néhány más halfajta otthonául is szolgál, egyes fajok csak fiatalkorukban tartózkodnak a tengerirózsában, de számos kicsi héjas állat szintén a csápok között érzi magát otthon, nem ritkán tisztítják is a tengerirózsákat.
A leggyakoribban az apró rákok, ezek fotózása igazi kihívást jelent. Minél közelebb kerülsz hozzájuk – még szűk nyílással is, ami egyébként általában maximalizálja a kép mélységét – annál nehezebb lefotózni az állatot. Ennek eredményeként születhet néhány igazán szép és majdnem absztraktnak mondható kép, amelyik esetleg csak az állat szemét mutatja egy elmosódott háttérben.
A bohóchal/tengerirózsa párosítás lehetőséget kínál arra is, hogy más búvárokat is fotózzunk. Évekig próbálkoztam úgy fotózni, hogy búvárok ne szerepeljenek a képeimen, de újabban (amikor találok egy erre hajlandó társat/vezetőt) „akár te is lehetnél képet” próbálok készíteni, valami olyasmit, mint ami a cikk elején is látható.
Természetesen, időbe telik amíg tökéletesre sikerül. Legalább három élő dolog mozog három dimenzióban, de a bohóchal viszonylag statikus természete olyan lehetőséget kínál, amit más tengeri élőlények nem valószínű, hogy produkálnak.
Ha már búvárkodtál valaha és készítettél víz alatti képet, akkor tudod, hogy a körülötted lévő világ és élet megismerése nem feltétlen szükséges ahhoz, hogy jól érezd magad, de soha nem árt, ha egy kicsit többet tudsz a képeid alanyairól.
Forrás: https://divernet.com/2019/04/04/shooting-nemo/?fbclid=IwAR3OIuD6wJ44k8VWNYyl-7ZTwcISaoji0RhfTmLfPfYWQfurfAg74xjaLWM
Keresés a Blogban
Bejegyzés cimkéi
Tetszik a bejegyzés
Megosztanám másokkal is
Értesülj újdonságainkról
iratkozz fel Hírlevelünkre, hogy Semmiről se maradj le...
vagy Kövess minket