DiveWorld Hungary

A búvárkomputer szuper eszköz – megkérdeztünk egy szakértőt, hogy hogyan lehet teljes mértékben kihasználni a technológia nyújtotta lehetőségeket.

A technológia átalakította a búvárkodást. A modern búvárkomputerek kifejlesztése előtt a búvárok olyan táblázatok segítségével határozták meg a dekompressziós státuszt, amelyeket elsősorban katonai vagy kereskedelmi tevékenységek céljára hoztak létre. A búvárkodás egyre népszerűbbé válásával a kutatók egyre többet tudtak meg a dekompresszió élettani hatásáról és ezeket a modelleket és a táblázatokat továbbfejlesztették, hogy a víz alatti kalandok tervezését még biztonságosabbá tegyék.  A technológiai fejlődés hamarosan lehetővé tette a bonyolult matematikai műveletek gépek által történő elvégzését – és ezzel megszületett a búvárkomputer.
Manapság szinte elképzelhetetlen, hogy olyan búvárral fussunk össze, akinek nincs komputere.  A gyártók által kínált modellek számos funkcióval rendelkeznek és összetettek. Összességében ezen technológia tömeges alkalmazása nagyon sokat lendített a búvárkodás biztonságosságán – ugyanakkor ennek hatására a búvárok el is lustultak az előre tervezést illetően.

 „A búvárkomputernek vannak olyan aspektusai is, amelyek határozottan nagyobb biztonságot nyújtanak” - mondja Karl Huggins, az amerikai Catalina Magasnyomású Kamra elnöke. „A legfontosabb előnye az emelkedési ütemre figyelmeztető funkció, amely visszajelzést ad és így megakadályozza a túl gyors felszínre jövetelt. A másik fontos tulajdonsága pedig a biztonsági megálló visszaszámlálás funkció.”
Huggins, aki 1980 óta oktat, 1981-ben Doppler ultraszonikus buborékkereső tanulmányok felhasználásával egy új dekompressziós sablont hozott létre, a Michigan Sea Grant Táblázatokat (HUGI Táblázatok néven is ismert). 1982-ben együtt dolgozott az Orca Industries-nál tevékenykedő Craig Barshingerrel és kifejlesztették az egyik első, kereskedelmi forgalomban is elérhető mikroprocesszor-vezérelt búvárkomputert, az EDGE-t, amelyet 1983-ban dobtak piacra. Huggins jelenleg a Catalina szigeti magasnyomású kamrát vezeti, ahol búvárkomputerek ScubaLab tesztelését is végzik.
„Amit észben kell tartani, az az, hogy a búvárkomputerek nem számolnak azzal, hogy az adott egyén testében milyen folyamatok zajlanak” - teszi hozzá. „Bármi történik is a szervezetben, az eszköz csupán a beleprogramozott modellek alapján végez számításokat. Remélhetőleg, ezen számítások nagyrésze – bármilyen eltérés fellépése esetén is –, a lehető legtöbb búvárt megóvja a dekompressziós betegségtől.
Ez azért fontos, mert a búvárok nagymértékben a komputerre támaszkodnak és így kívánják elkerülni a dekompressziós betegséget, miközben a komputer által nem ismert és nem mérhető tényezők jelentősen hozzájárulhatnak a dekompressziós betegség kialakulásához.
Huggins úgy véli, hogy megeshet az, hogy az emelkedési rátán belüli korlátok között maradva, a biztonsági megállók betartása mellett is kialakul a dekompressziós betegség. „A búvároknak meg kell érteni, hogy milyen tényezők befolyásolhatják a betegség kialakulását. Dehidratáltság, fáradtság és a kimerültség is növelheti a betegség kialakulásának az esélyét, így ezeket a merülési tervben figyelembe kell venni. Szerencsére azonban, a legtöbb búvárkomputeren meg lehet adni óvatossági tényezőket, hogy még körültekintőbb legyen, mint az alap dekompressziós beállítás, így ha pl. idősebb vagy, keményebben dolgozol vagy épp nem vagy formában, akkor használhatod az óvatosabb beállítást.”

Vedd komolyan az utasításokat

A búvárok imádják a fényes, új kütyüket, de sokszor nem igazán figyelnek a működésükre. Erre a búvárkomputerek tökéletes példát szolgáltatnak. Megtanulni használni az ezernyi funkciót és elvégezni beállításokat fárasztó élmény.  Ugyanakkor, ha csak felületesen vetünk egy pillantást a felhasználói kézikönyvre, annak nagyon komoly következményei lehetnek.
Számos modell „intuiciós” navigációt tartalmaz, amelyben a beállítások és a funkciók pontosan ott találhatók, ahol számítasz is rá. Az egyik legfontosabb tényező, amit a ScubaLab minden búvár-komputer tesztnél megvizsgál, az a menü intuitív mivolta. Vannak azonban nem egyértelmű menük, amelyekkel nehéz megtalálni a keresett információt. Attól függően, hogy mennyi gomb van a készüléken, hosszabb ideig is eltarthat a görgetés, mint ahogy azt gondoltad. A mélyben ez igazán problematikus. Nagyban elősegítheti a sikert, ha felhasználói kézikönyv alapján csak a szárazon végzünk gyakorlást, ezzel a memóriánkat is tornáztatjuk.  Számos gyártó PDF változatot is kínál, hogy laptopon vagy tableten gyors, kereshető hozzáférést biztosítsanak pl. utazás során.
Amennyiben kérdés merül fel, keresd a helyi búvárszaküzletet, ahol (remélhetőleg) vásároltad az új komputert. A személyzetet ki kell képzeni az árusított modellek ismeretére, a legjobb az, ha ők maguk is merültek az adott komputerrel, így első kézből adhatnak át tapasztalatot. Amennyiben internetes vásárlás kínálta előnnyel jutottál hozzá az eszközhöz, akkor a gyártóhoz vagy a helyi kereskedőhöz fordulhatsz a kérdéseiddel.

Törekedj a maximális biztonságra

A modern búvárkomputer technológiailag kifinomult és tartós, de még a legüzembiztosabb szerkezetek is meghibásodhatnak – különösen akkor, ha sós vízzel érintkeznek. Ezt észben tartva, minden olyan búvárnak, aki a mélység vagy a levegőellátás meghatározásához komputert használ, mechanikus ellenőrzést is alkalmazni kellene. „Én általában nem bízom a levegőintegrált búvárkomputeremben a palacknyomást illetően, így van egy mechanikus ellenőrző eszközöm is” – mondja Huggins. Az olyan mechanikus eszközök, mint például egy egyszerű nyomásmérő vagy egy robosztus nyomás és- mélységmérős, iránytűvel ellátott konzol megnyugvást jelent, hogy biztonságosan be tudod fejezni a búvárkodást akkor is, ha a komputer meghibásodik. Ha lehetőséged van beszerezni, egy második búvárkomputer extra biztonságot nyújthat; mert soha semmi nem felesleges (kérdezz csak meg egy űrhajóst).

Használd az adatokat

Korábban a búvároknak soha nem állt rendelkezésére annyi adat, mint amennyi most elérhető. A búvárkomputereknek köszönhetően olyan szimulációkat futtathatunk le és úgy tudjuk nyomon követni a teljesítményt, hogy arra még a NASA mérnökei is elismerően bólintanának. Minimális időbefektetéssel olyan információkra lehet szert tenni, amelyek a merülést biztonságosabbá és kényelmesebbé teszik. A legtöbb búvárkomputerben elérhető a belső merülés-tervező funkció és külső szoftver is tartozik hozzá, amelyek nagy valószínűség szerint a legkevésbé kihasznált funkciók. Alapinformációk hozzáadásával a szerkezet optimalizált profilt tud létrehozni, nincs szükség bonyolult táblázatokra, számológépekre és fejtörésre sem. „Nem sok olyan embert ismerek, aki tényleg átrágja magát a tervezés üzemmódon azért, hogy búvár-szimulációkat végezzen a komputeren és megtudja, hogy az adott mélységen mennyi ideig tartózkodhat, vagy mennyi idő amíg a felszínre ér, a beállított óvatossági tényezők függvényében” – mondja Huggins. „Néhány komputerhez tartozik olyan szoftver, amely lehetővé teszi, hogy személyi számítógépen elvégezhető legyen a tervezés; ez tulajdonképpen annak lehetőségét nyújtja, hogy a merülést előre tervezzük – így látható, hogy milyen gázkezelésre lesz szükség – ami szintén hasznos, biztonsági tényező. Igazán értékes funkció még az is, hogy a modern komputerek alkalmasak a naplózásra. Az adatok letöltésével és elemzésével, felismerhetők a fejlődési lehetőségek, különösen akkor, ha írásos jegyzetek is készülnek a komputer által nem rögzített tényezőkről, mint például a különböző veszélyeknek való kitettség, környezeti tényezők, terhelés és egyéb tényezők felmerüléséről. Fegyelmezett nyomon követéssel a búvárok jelentősen javíthatják saját merülési profiljukat. A nem levegőintegrált búvárkomputerek többsége is kijelzi az átlagos mélységet a naplóban, amely alapján kiszámítható a hozzávetőleges levegő fogyasztás. „A búvárkomputerek jelentősen megkönnyítik a búvárkodás naplózását” – teszi hozzá Huggins. „Az adott tevékenységgel kapcsolatos visszajelzés, különösen, ha levegőfogyasztásról van szó, felhasználható a készülék konfigurációjának beállításához – terhelés, merülési pozíció stb. – ami a későbbi merülések alkalmával még kényelmesebbé teszi a búvárkodást.